2.rész Spaces

~3 hete kiadtam egy dalt a kezemből. Egy olyan dalt aminek nem hittem, hogy sok jelentősége lesz majd még az életemben és, hogy egyszer a rádió fog emlékeztetni rá. Spaces. Elég sokat gondolkoztam a címén, de ezt láttam a legjobbnak. Erről a dalról eszembe jutnak azok akiket, amiket elveszítettem és az érzés azóta is nyomaszt belülről, hogy már lehet soha többé nem lehet az enyém.~

~Abby~

Szemeim nehezen hagyják, hogy uralkodjak felettük. Álmos vagyok. A szerződés elfogadása óta alig van szabad percem. Szemhéjaim napról-napra nehezebbek és azt érzem, hogy egy nap majd mázsássúlyként fognak lecsukódni. George nem hagy nyugodni, szerencsére az asszisztensnője megsúgta nekem nevét, így legalább kevésbé érzem magam kellemetlenül a közelében. Eddig egy hónapban nem írtam annyi dalt mint most három hét alatt. Már szinte fáj az agyam azon része ami eddigi munkámat segítette. Most azt érzem, hogy ez a rész, kezdi felmondani a szolgálatot és egyre nehezebb gondolkozni a sorokon.  Reggel kivételesen nem a telefonom keltett, hanem a madarak csicsergése. Mivel az ablakom az esti órákban is nyitva volt, így reggel a hűvös szellő csapta meg az arcomat, aminek hatására jobban magamra húztam a takarót. Nem szeretem a hideget. Nehezen, de kikászálódok az ágyból. A nyújtózás segít enyhíteni a fájdalmat azon a testrészemen amit elaludtam. Egy kevés kis töprengés után a zuhanyzás mellet döntök. Sikerül felfrissítenem magam a reggeli fürdéssel. Egy idő után megunom a hűsítő vizet és kiszállok a zuhanyzóból. Reméltem, testemet tudtam addig áztatni, hogy mire kiszállok a fáradtság összes nyoma eltűnik az arcomról, de tévedtem. A tükör előtt állva rájövök, hogy ezen már semmi se segíthet. Visszamegyek a szobába, hogy rendet rakjak az asztalon, mivel még ott vannak rajta  a tegnap nagy nehezen megírt dalaim, a föld pedig tele van az összegyűrt papírokkal. Tegnap nagyon nehezen akart bármilyen jó ötlet is kimászni a fejemből. 5 órán keresztül ültem az asztalnál és bámultam a sorokat. Hajnali 2-re aztán  sikerült befejeznem őket, remélem George értékelni fogja  a dalokat és az igyekezetemet. Bár tudom ő nem olyan ember aki dicséretekkel halmoz el bárkit is. Elvégre a legutóbbi találkozásunkkor is 3 dalt adtam a kezébe és mégis kérdőn nézett ki a szemüvege alól. Többet vár tőlem, de én csak ennyit tudok adni, nincs több időm. Mikor megkötöttem vele a szerződést és elkezdte kisajátítani a dalszövegeket, megbeszéltük, hogy havonta írok neki egy dalt. De azóta emelte a szerzemények számát, így bele kell húzzak. Azt viszont nem veszi figyelembe, hogy nekem is van családom. Anyukám, apukám, bátyám. Bár elfogadtam az ajánlatát - nem mintha hagyott volna más választást - nem várhatja el, hogy mindennap a hülye dalai felett üljek. Mondjuk mióta saját házam van és elköltöztem otthonról elég keveset találkozom a családommal. Max már biztosan dolgozik elvégre 23 éves. Anya és apa remélem kibékültek és nem áll a bál otthon, mint amikor még én is velük laktam. Amúgy találkozhatnánk, de mindenki dolgozik, emellett míg ők London központjában vannak, én a külvárosban éldegélek.

Fejfájásom, hihetetlen sebességgel szakítja félbe a gondolatmenetemet.  A kávésbögrémben lévő kevés kis kávét nézegetem, az ital hatását várom, hátha nem ilyen fáradt fejet fogok vágni az elkövetkezendő órákban. Megiszom az utolsó kortyot, majd szobámba indulok. Felkapok valami ruhát, ami véleményem szerint pont jó itthonra, és arra, hogy George-al  elintézzek itt egy gyors találkozást. Összeszedem a dalokat és kirobogok a konyhába. Ablakot nyitok, hátha a hűvös levegő segít átszellőztetni a fejem. Egy kis rágcsálnivalót veszek elő a szekrényből és az asztalra teszem. Még kettő poharat rakok a nassolni való mellé, aztán az óra kijelzőjén megakad a tekintetem, miszerint 9:30 van. George 10 órára várható.

****

Már megint ez a kínos helyzet. Amikor ezzel az emberrel vagyok egy légtérbe mindig beáll egy kis időre ez a csend. A dalaimat nézegeti, szemein látszik, hogy a sorokat pásztázza. Egy-két résznél mosolyog, ami jó jel számomra. Nagyon ritkán látszik rajta az amikor jó kedve van.

- Oké. - mély hangja megtöri a csendet. Az előtte lévő pohár felé nyúl, iszik egy korty vizet, majd rám néz. - 2 dal? - intézi felém idegesítő költői kérdését. Nem vár választ, csak ezzel szeretné jelezni felém, hogy elég gyatra munkát végzek.

- Nem volt időm. - gördítem le a számat, ennek hatására felhúzza a szemöldökét, kérdő tekintete mindent elárul.

- Ó, értem, akkor ha jól emlékszem Ms. Payne, nem volt ideje, a múlt héten sem, amikor 3 dalt adott a kezembe. - a reagálásomat várja, válaszként csak egy nagy sóhajt engedek ki a számon. Szeretnék megbarátkozni Geroge-al, hisz munkatársak lettünk. Szerintem egyikünk se akarja minden alkalommal kellemetlenül érezni magát a másik társaságában. Az igaz, hogy néha olyanokat mondd, amivel megbántja az embert, de nem szabad róla tudomást venni. Gondoljunk csak bele, ha minden ilyen apró kis hibát észrevennénk egy-egy emberen, nem lennének barátaink. Hisz senki sem tökéletes. Én most azon vagyok, hogy a kapcsolatunk jobb irányba fejlődjön, ha már együtt fogunk dolgozni egy ideig.- Akkor jövőhéten találkozunk. - áll fel az asztaltól, papírokkal a kezébe az ajtó felé veszi az irányt. Szerintem ő is érzi, hogy kicsit megfagyasztotta a levegőt.

- Viszlát. - köszönök, majd mikor látom, hogy beül a kocsiba becsukom az ajtót. Leülök a kanapéra és az előttem lévő tévé fekete képernyőjét bámulom, miközben azon gondolkozok, hogy miért ennyire nehéz megértetnem magam a producerrel. Ez az ember soha nem fog engem jókedvre deríteni bármilyen jó híre lesz valaha is számomra, ha mindig a morcos tekintetével találom szembe magam. Mióta együtt dolgozunk az első alkalom óta már kétszer ajánlotta fel a lemezszerződést. Sokat gondolkoztam  rajta és most időt is hagyott, de így se tudtam rávenni magam. Talán majd máskor, ha egyáltalán lesz máskor. Kétlem, hogy negyedjére is bepróbálkozna. A nagy csönd megtörése érdekében bekapcsolom a rádiót. A csatornák között keresgélek, amíg meg nem hallom James hangját. Imádom a reggeli show műsorát. Vicces, kedves, közvetlen. Nem szokta túlságosan feszegetni a határokat, ezért is szeret minden híresség megjelenni nála. Mulatságos figura.

- Sziasztok fiúk! De régen találkoztunk. - kezdi James, miután bejelentette, hogy vége van a szünetnek. A konyhába indulok, mivel a sok mosatlan nem lesz tiszta egy csettintés hatására, így elkezdek mosogatni, miközben nyitott fülekkel hallgatom a rádiót.- Járvány van? Kihalóban van a banda? - nevetve teszi fel a kérdéseket. A vendégek egy kis néma csönd után megszólalnak.

- Az igaz hogy hárman maradtunk, de jobban odatesszük magunkat mint bármikor máskor, nem akarunk csalódást okozni a rajongóknak. - nem igazán figyeltem se a beszélgetést, se a személyeket. De egyik pillanatról a másikra szinte villámcsapásként tör rám a felismerés. Abba hagyom a mosogatást és kíváncsian hallgatom tovább unokatesómat és bandatársait.

- Igen, törtök a csúcsra, nem szabad feladni, hallom jönnek az újabb dalok. Melyik is a legfrissebb? Spaces? - kérdez újból.

- Igen, a spaces. Nagyon a szívünkhöz nőtt ez a szám, igaz a szerzőjéről nem tudunk szinte semmit, de a banda kedvenc dalává vált. És nagyon bánom, hogy csak hárman lehettünk és lehetünk részese ennek a zenének. Remélem, hogy hamar befogja lopni magát a rajongók szívébe. - mondta Harry, és lehetett hallani, hogy a száján ott bujkál a mosoly. Szinte a hideg is kiráz, mikor meghallom a többiek hangját is.

- Biztos vagyok benne! - biztatja őket James.- Visszatérve arra, hogy még keményebben odateszitek magatokat mint eddig, hiszen hárman maradtatok. A sajtó rengeteg mindent kitalált Louissal kapcsolatba, persze valahol ott rejtőzik közte az igazság is. De lehetett olyanokat olvasni, hogy gyereke lesz, vagy házasodik, de a füves esetet is sokan hozzák a felszínre. Megtudjátok erősíteni valamelyiket ezek közül? - régen hallottam felőlük, ezért is ért meglepetésként az a hír, hogy Louis nincs a bandába.

- Sajnálom, de nem szeretnék ezzel kapcsolatba információt megosztani. Annyit mondok, hogyha egy kicsit gondolkozunk és reális szemekkel nézzük ezt az ügyet, akkor rátudunk jönni a megoldásra. - Niall szavai kérdéseket hagytak maga után. Elég titokzatosan viselkednek. Én ha belegondolok se tudnám, hogy melyik a reális. Talán az, hogy házasodik. Vagy, hogy gyereke lesz. A füvezésről, nem tudok semmit, talán azért nem hiszem, hogy ez lenne az ok, mert én Louist nem így ismertem meg. Persze azóta már eltelt egy pár év. Akkor még együtt volt Elenorral, dúlt a szerelem. Egy-két dolgot akaratomon kívül is hallottam velük kapcsolatba, hisz a médiát senki nem tudja kizárni az életéből. De szerintem a hírek nagy része csak pletyka volt.

- Megértem. Ez biztos nagy törés volt a banda számára. De itt a nyár, és vele együtt a turné is. Számíthatunk egy kis visszavonulásra, lesz nyári szünetetek? - amióta ismerem őket, mindig is turnéztak, rengeteget panaszkodtak a szünidővel kapcsolatba. Persze megértem őket, ebbe is el lehet fáradni. Egy kis pihenés rájuk is rájuk férne.

- Szünet? Áh, ilyenről nem is merünk álmodni. Most nagyon benne vagyunk a turnéba, úgyhogy semmiképp se hagyhatjuk itt a rajongókat. Amióta elkezdődött a karrierünk, nincsen nyári szünet. Persze ez nem jó, mivel eléggé elfáradunk egy-egy koncert után, de a szeretet amit kapunk, felér egy szünettel. Mondhatjuk ezt nyaralásnak, hisz nap mint nap máshol vagyunk, de azért furcsa lenne abba belegondolni, hogy 2010 óta nyaralunk. - mondatát már nevetve fejezi be.

- Köszönjük az információkat, most pedig kedves hallgatóink, hallgassák nagy nagy szeretettel az One Direction legújabb dalát. - megszólal egy dallam és a fiúk elkezdik énekelni a nagyon ismerős szöveget.

- Who's gonna be the first one to start the fight? Who's gonna be the first one to fall asleep at night? Who's gonna be the last one to drive away?

Who's gonna be the last one to forget this place?

Álmosságomnak köszönhetően csak a második sornál sikerül rájönnöm arra, hogy George dalát éneklik, mégpedig azt amelyiket én írtam.

Sziasztok! <3

Itt az újabb rész, hát ez most nem sikerült valami jól, mert ötlethiányban szenvedek per pillanat, de ígérem, hogy a következő részekben minden hiányosságomat bepótolom. Ha tetszett a rész, vagy esetleg van valami kivetnivalótok akkor kommenteljetek. Nagyon örülök a féliratkozásnak és, hogy legalább van egy ember aki hűségesen követi a történetet és a blogomat. Imádlak! <3 

Jó hétvégét! :*

Puszi! DoLil xx