12.rész Félreért

~Hazudok? Nem! Vagyis, még magam sem tudom. Tisztában vagyok a tétekkel, a következményekkel. Mégis leszarom. Nem foglalkozok a jövővel, és nem is fogok. 

Fájdalom járja át a testemet és gondolatomat, mihelyst meglátom. Muszáj megmondanom neki. De félek, ezzel örökre tönkre tenném a közöttünk kialakult kapcsolatot.~

~Abby~

Meglepett tekintettel, bizonytalanul lépkedek Liam után. Elmémet még mindig az elmúlt percben történtek lepik el. Mosoly szökik a számra és egy aprót kuncogok. Liam egy pillanatra hátrafordul, majd a lépcsőfordulónál a konyha felé veszi az irányt. Követem, leül az egyik székre én pedig vele szemben foglalok helyet. Tekintetem közte és az ablak között cikázik. A lemenő nap sugarai szűrődnek be, felmelegítve ezzel az egész helyiséget. A velem szemben ülő fiú könyökével támaszkodik az asztalon. Idegesnek látszik, szemöldökét időközönként összeráncolja, száját harapdálja, ujjaival pedig kopog az asztalon. Mély levegőket veszek, ezzel nyugtatva magam, majd az asztalterítő sarkát kezdem gyűrögetni.

- Kezdhetnénk? - szökik ki a száján. Rápillantok, feldúltnak, feszültnek tűnik. - Nincs sok időnk, munka van. - sürget, mintha rajtam múlna a jövőjük.

- Hát, ühüm. - aprót bólintok, mindkét kezem az asztalra teszem.

- Oké, akkor holnap jössz velem a stúdióba, egy-két dalodat megmutatod, beszélünk a producerrel és ha, minden jól megy belevágunk a közös munkába. - mosolyog. Nagy nehezen a boldogság ül ki az arcára, nyoma sincs az előbbi ingerültségének. Jó ilyennek látni, szeretné, ha minden jól menne, bizonyítani akar társainak.

Felállok, a hűtő melletti szekrényhez sétálok, előveszek egy poharat, majd megtöltöm vízzel. Egy darabig csak állok, mozdulatlanul, majd lehajtom a fejem. Hallom ahogy Liam kitolja a széket és lassú léptekkel felém közeledik. Felnézek, egy derűs arc. - Köszönöm! - hálát adó tekintettel néz rám. Iszok egy kortyot vízből, majd a mögöttem lévő asztalra teszem.

- Ne nézz így! - aprót lökök a vállán, majd nevetésbe tör ki.

- Tudtam, hogy nem fogsz tudni nemet mondani bájos tekintetemnek. - szórakozott hangneme engem is mosolygásra késztet. Győzelemittasan elvigyorodik.

- Ne hidd, hogy ezzel majd mindig leveszel a lábamról! - mutatok két szemére, majd kénytelen vagyok rájönni arra, hogy sajnos ezekkel a szemekkel mindig meg fogja kapni, amit akar.

- Azért ezekkel a pillantásokkal te is letudsz venni egy-két embert a lábáról. - emeli ki az 'egy-két embert'. Szórakozottan elmosolyodom, majd megkerülve őt, visszaülök a helyemre. Liam még mindig a konyhaszekrénynél áll, figyelemmel kíséri minden mozdulatomat. - Nincs igazam? - kérdezi és egy pillanatra elbizonytalanodom. Félek, tudom mire gondol, vagyis kire. Nem szeretném kerülni a témát, hisz előbb-utóbb tiszta vizet kell öntsek a pohárba. Most jött el ez a pillanat. Felnézek a velem szemben álló fiúra, jókat derül hirtelen változó arckifejezéseimen. Egyszer diadalittasan vigyorgok, a következő pillanatban pedig távozni készül az előbbi jókedvem. Arcomat villámcsapásként önti el a pír, amint eszembe jutnak a pár perce történtek. Számat akaratomon kívül megharapom, lesütöm szemeimet. - Igazam van! - jelenti ki és mellém sétál, karba teszi kezét. Jó kedve hamar elillan és a semmitmondó, érzelemmentes tekintet ül ki az arcára.

- Liam... - kezdeném, de nem tudom mit mondjak. Elakadt a szavam, csak bámulok előre, megnémultam.

- Nem kell magyarázkodnod. - legyint és leül a mellettem lévő székre. - Tudom. - jelenti ki. Ez az egy szó gátat szabott a bátorságomnak. Igazából nem is tudom, mire gondol, mit tud? Annyi mindent takarhat a megoldás, hogy következtetni se tudok. Leblokkolok, egy szót se tudok kinyögni. - Abby! - arra késztet, hogy felnézzek rá. Hatalmas, barna szemeiben a választ keresem, a megoldást, a kulcsot, de nincs esélyem.

- Igen? - halk kérdésemre percek múltán se kapok választ. Liam váratlanul feláll és kisétál a konyhából. Léptei egyre csak halkulnak. Egy hatalmas sóhaj szökik ki a számon, és gondterhelt lelkemet próbálom megfelelő állapotba hozni. Csak nézek ki a fejemből, gondolatok repkednek ide-oda, kérdőjelek ezrei foglalják a helyet, de egyszerűen képtelenség választ kapni rájuk.

Léptek erősödnek és másodperceken belül újból Liam ül velem szemben.

- Öö..szóval.. - tenyerét dörzsölgeti, majd a tarkóját kezdi birizgálni. - Abby, figyelj. - megfogja a kezem és kényszerít, hogy a szemébe nézzek. - Szereted, de nem szaba... - mondatai arra késztetnek, hogy félbe szakítsam mondanivalóját.

- Liam én nem sze.. - nem hagyja, hogy közbeszóljak. Megszorítja a kezem.

- Abby! Vége lett egy nehéz időszaknak, vagy még csak most kezdődik. Igazából a választ még magam se tudom, de az biztos, hogy egy újabb oldalhoz értünk és muszáj megtölteni. Néhol lesznek hibák van, hogy kihagyunk egy sort, mert nem tudjuk mi a helyes, de az élet megy tovább. Elmentél, most pedig visszajöttél, az érzéseid lehet, hogy nem változtak, de be kell lásd nem lehet. Mind a ketten két külön világ vagytok. - reménykedő tekintete belém ég.

- Liam, félreérted a helyzetet. - rázom a fejem és próbálom tartani a szemkontaktust. - Túl vagyunk rajta! - kijelentésemre egy hatalmas sóhaj hagyja el a száját és megnyugvás ül ki az arcára. Próbálok mosolyogni és magamat győzködöm az igazságról, eredménytelenül.

- Hú! Rendben. Nem szeretnék megint veszekedni, jobbá akarom tenni a kapcsolatunkat. - örülök, hogy belátja nem volt jó döntés vitatkozni, tönkre tettük magunkat és egymást. -Tudod Abby, sajnálom! - földre szegezi tekintetét, leül.

- Régen volt. - legyintek kezemmel, mintha a világ legjelentéktelenebb dolgáról beszélgetnénk. Liam elmosolyodik, tudja, hogy nem adom be ilyen könnyen a derekam, de mégis hagyja a témát.

- Izgulok a holnap miatt. - vallja be és a pólója szélét kezdi gyűrögetni. Önbizalomhiányban szenved, muszáj segítenem neki. Sok mindentől kellett megváljanak és ez nehezítette a mindennapos teljesítést. Sajnos voltak pillanatok mikor nem úgy tudtak bizonyítani ahogy szerettek volna. Szeretnék neki segíteni, de nem igazán tudom, hogyan kezdjem el. Ötlethiány miatt csak ültem szótlanul, a hatalmas csendet percek múltán Niall kiabálása töri meg.

- Kajaaa!! - rohan keresztül a házon és a hűtőig meg se áll. - Éhes vagyok. Kértek valamit? - néz ránk, majd a tányérokat kezdi kipakolni.

- Én nem kérek semmit, köszönöm! - mosolygok, megsimogatom Liam hátát, felállok a helyemről és a fürdőszoba felé indulok. A háttérbe még hallom ahogy Niall kérdésekkel bombázza Liam-et, ő pedig mit sem sejtve bámul ki a fejéből. Ahogy távolodok a konyhától, minden egyre halkabb, a szobám elé érve már csak a saját lépteimet hallom. A szekrényhez sétálok, egy nagyobb pólót , egy bugyit, valamint egy rövidnadrágot veszek elő. A fürdőszobába érve, mindent a zuhanyzó melletti székre pakolok. Leveszem ruháimat, beállok a zuhanyzóba, majd elkezdem engedni a langyos vizet. Testemet megmosom és még percekig állok, mozdulatlanul, figyelem, ahogy a vízcseppek lefolynak a zuhanyzó oldalán. Fáradtságom, arra ösztönöz, hogy mihamarabb kiszálljak a víz alól. A fürdőszobát kellemes vanília illat lepi el, lecsukott szemmel beszippantom a már jól megszokott illatot. Megtörölközök, majd felveszem a pizsamának elővett ruhákat. Kilépek a helyiségből és a szobám felé veszem az irányt. A földszintről nevetések szűrődnek fel, ami hatására én is elmosolyodom. A szobámba érve, behuppanok az ágyba és várom, hogy elnyomjon az álom. Percekig csak forgolódom és nehezemre esik kiüríteni a fejemet. Gondolatok, kérdések repkednek ide-oda és nem hagynak nyugton. Forgolódásomat kopogás szakítja félbe. Az ajtó felé kapom a tekintetem.

- Abby. Bejöhetek? - halk kérdésére hamar megadom a választ. Felhúzott szemöldökkel várom, hogy Harry helyet foglaljon mellettem. Bizonytalan léptei, szinte visszhangoznak a sötét, csendes szobában. Az ágy besüpped teste alatt, felé fordulok és próbálom megőrizni lélekjelenlétemet. -Beszélnünk kell!

Sziasztok!!

Húúú, nagyon hálás vagyok a rengetek kattintásért valamint az előző részhez érkezett kommentekért!!!! Valamint! A díjakért!!!! Mindent köszönök!!! Ezeket a részeket csakis magatoknak köszönhetitek!! :)) Imádlak titeket!! KÖSZÖNÖM!!!! <3

Lesznek változások a társbloggal kapcsolatban stb. De ezeket majd később az információk modulban olvashatjátok. :)

Jó hétvégét!! Sok-sok puszi!

DoLil xx